Tavaszi románc
Ébredő erdőszélen zsendülő árok
Fűközt kéklenek az ibolya virágok.
Gyönyörű hírnöke, az ifjú Tavasznak
Boldogsága a röpködő sárga darazsaknak.
Szégyenlősen csöpp fejét, az ibolya lehajtja,
A zümmögő kis hódolót ekképpen fogadja.
A kehely s a darázs egy percre egyé válnak,
Virágpor s az édes nektár tanúja e násznak.
De kiderül csak hamar, a hódoló csapodár,
Az ibolya testvérének hívó kelyhére száll.
|