A tücsök elbóbiskol,

De vígan pacsirta szól.

Kikoptatta az idő az estét,

A kelő napot verebek lesték.

Ne rohanj, állj meg egy percre!

Gyere be a harmatos reggeli kertbe!

Nézd a rózsákon a gyémánt harmatot,

Mibe a Nap, huncut fényeket bújtatott!

Ülj le a fűre, felejtsd el minden bánatod,

Lelkeddel figyelj s meglátod a varázslatot!

Vörös rózsabimbón mozdul már a szirom,

Virágillat lebben, nagyon tiszta s finom,

S a rózsabimbó akár egy szép lepke,

Hamvas szép szirmait kiteregette.

A napsugár táncot jár benne

Rá szédül egy méhecske,

Nyomja csókját,

Zúgja bókját.