Leszállt az est, az árnyak hosszan kúsznak

Huncut fényű csillagok mind az égre futnak.

Vidáman kergetőznek hol itt, hol távol

A telihold mosolyog, hisz ő ott a pásztor.

Lassan kigyúl odafenn minden sárga fény

Megpihen a természet, már csak a szél zenél.

Tompa csobogás hallatszik a kormos távolból

Vézna vizű kispatak kerek tóba bandukol.

Ahogy eléri finom szemcséjű homokos partját

Hosszan elnyújtózik, s a tóra hajtja arcát.

Hallik még egy vadkacsa bágyadt hápogása

Majd beleolvad a hang, a sötét némasága.

Csöppnyi madár hintázik a zöldellő ágon

Szerteszórja énekét a szendergő tájon.

Messze szállnak a ringatózó trillák

Nem rezzennek a lecsukott szempillák.

Elbóbiskol odafenn a sárga telihold

Felhőkkel takarózik, s minden fényt kiolt.

Hogy előbújjon, már hiába is várom

Magához ölelt, engem is az álom.