A négy testvér
Barnasárga avar ágyban,
Hársfa alatt félhomályban,
Alszik a Nyár.
Ősz takarja, szeles karja
Átöleli, s nem zavarja,
Eső szitál.
Hósubában, zúzmarával
Jégsörényű paripával,
Meszel a Tél.
Tarkabarka nyíló barka,
Apró méh csókja rajta,
A táj életre kél!
Tavasz simul nyár ölébe,
Ősz hull a tél tenyerébe,
A négy testvér körbe jár,
Virul, s fakul a határ!
|