Elmúlni
Mint hullám a tó tükrén
Egyre csendesedve,
Úgy hajlik az élet
A feszített időbe.
Akár rezgő falevél
Keringő röpte után,
A sárgálló avarba
Belesimul, puhán.
S mint szerelem
Égre törő lángja,
Parázsba olvad
Szíved fodrába.
Így múlik el az örök
S fér el kezedben a világ,
Lesz minden távoli elérhetetlen,
Mint magasba húzódó, téli faág!
|