A vízen tündérek léptek,

Az égen angyalok szálltak,

Szívemben szép tüzek égtek,

De mára hideg hamuvá váltak.

A fákon madarak daloltak,

A mezőn tücskök ciripeltek,

Lelkemben harangok szóltak,

De mára hona lettem a csendnek.

Hitem nőtt s a kéklő egekig ért,

Nyitott szemmel álmokat láttam,

Az élet boldogságot, mámort ígért

De mára rideg, eldobott kővé váltam.

Ezer kérdés kel életre bennem,

Az eget ostromolva válaszra vár,

Mit kellett volna másképp tennem?

De a válasz egyre késik, s az eső szitál.

Őszbe fordul lassan a rohanó élet,

Nyomában hervadó rózsa lesz a múlt,

Eltűnik minden, mit az ember remélhet,

S az égen az Isten, egy apró csillagot gyújt.