Árnyékba fojtja
Még hányszor rakosgatom össze
Széthulló álmaim?
Meddig tarthatom életben hervadó
Csöppnyi reményem?
Hová temessem égről lezuhant
Holt vágyaim?
S hol van, merre jár a szivárvány
Egykori fényem?
Álmaim darabjait fekete por lepi be,
Fölöttük áll a csend.
Reményem gonddomb alatt hever,
Sóhajom fejfa.
Vágyaimra nem emlékezem, a szó
Ismeretlen cseng.
A sehol földjén állok, s az idő fényem,
Árnyékba fojtja.
|