Hol
Hol a boldogság ül a reggeli ágyon, Hol édes az ébredés, s az is álom, Hol az öröm benn s néz be az ablakon, S nem köszön el, marad az alkonyon.
Hol szemragyogás festi a percet, Mikor az esttel fáradtan haza térek, Hol a lázas csók elmúlást űz, felejtet, Hol ma is, mint tegnap, annyit érek.
Idevágyom, ez lenne szép hazám, Idesimulna szívem, mint tó tükör, Ha egy lélek csillagkén rám tündököl, De nincs e hely, s nem vár senki rám.
|