| TÜSKÉK : Halkuló szívdobbanás /önmagamhoz/ |
Halkuló szívdobbanás /önmagamhoz/
Mint szívdobbanásod mikor mély álomba merülsz,
Úgy csendesedik el, halkul, kapkodó szürke életed,
Majd tátongó sír széléhez érsz, némán a földre ülsz,
S belé nyugodni vágysz, hisz nincs kit, mit féltened.
A napkorong belsejében fejfa keresztje fekete árnyék,
Ahogy emeled tekinteted a kelő nap vöröslő fényében,
S várod, hogy fájdalmas, kínzó emléked porrá váljék,
De újjá születni vágysz, egy angyali világ ringó ölében.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
