Örök csengő rím lettél
Kéklő ég az asztalod hófehér felhő a lapod,
Szivárvány a tintád, tollad szép gondolatod.
Széked ragyogó csillag, takaród kéklő fény,
Itt készül versed az égi, gyönyörű költemény.
A sors könyvébe Isten írja a sorokat éltekkel,
A sor végén lélek száll örök csengő rímekkel.
Fájdalom, könny, éjként terül szívekre a gyász,
Bús szemek égre törnek, s RÁD az Isten vigyáz.
|