Lehetnék a világnak szelíd vándora

S hazám lenne a széles nagyvilág,

Rét lenne ágyam s az ég a paplana,

Álomra csábítana a pitypang virág.

Tücsök zengne fülembe lágy altatót

Friss széna lenne párna, fejem alatt,

Csillagokat nézném s az égi sarlót,

Mi a szép kerek holdból itt maradt.

Mint igaz szerető, szél simogatna

Bőrömön furcsa borzongás futna át,

A természet haza, lelkembe szaladna

S szívemet ölelné, mint rég látott fiát.

Felkelő nap fénye cirógatná szemem

Álomországból visszacsalogatna,

S a fűszálak között érezné kezem,

Hogy az est könnyeit, elpotyogtatta.

Pacsirta röppenne s éneke szállna

A reggelre húzna víg dallam ruhát,

Az idő egy kicsit talán meg is állna,

S bámulná e gyönyörű reggeli csodát!