Nem jön szememre álom éjszakákon,

Nem jön ihlet könnyű, pille szárnyon.

Bekerítet, maga alá temetett a bánat,

Egykedvűn nézem a csontvázszerű fákat,

Hideg szél fúj hirtelen arcomba hódarát,

Lesöpröm, s érzem a hideg harapó fogát.

Ma nem érdekel a kelő nap ragyogása,

A bárányfelhők fehérrózsaszín bundája,

A varjak fura röpte s monoton károgása,

Fordulok, s hátam mutatatom e világra!

Magányt kívánok, legyek fa a hegytetején,

Villámok sújtsanak az éjszaka közepén,

Lángoló ágaimra tapadjanak sajgó szemek,

Legyek hamu s vigyenek az üvöltő szelek!

Szórjanak szét a mezőkön, a kis völgyeken

A kiszántott barázdás, fekete termőföldeken,

Poromból sarjadjon élet, legyek fa, bokor, virág

Ha költő nem lehetek, ha kerül az ihlet, s a világ!