|
Az utolsó perc
Emlékek kútjába gondolatom zuhan
Akár gémeskútba a mohás faveder,
A múlt vizébe ér s tompán csobban
Hullámot kelt s egy régi érzést emel.
Fakó elmosott érzés kúszik egyre fel
Az idő évtéglákkal kirakott fala mentén,
Mire a kávára ér már epedő lélekkel,
S remegő szívvel mohón kortyolom én.
De más már az érzés mi tíz éve volt,
Mikor rigó dalolt a napsütötte fán,
˝Holnap várlak!˝ búcsúzon így szólt,
De az árvaság fogadott, nem Édesapám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
