Himnusz szól, zászlót lenget a szél,
A dobogón állsz, már mögötted a cél.
Ezernyi szempár figyel, néz fel Te rád,
Piros, fehér, zöld színű, a diadal ruhád.
Lobogó emelkedik lassan, méltóságosan,
Arcodat könny simítja puhán, langyosan.
A tömeg zúg, s harsogja: Hajrá Magyarok!
Melleden szép medál, rajta a betűk aranyok.
Te állsz szótlan, csak csillogó szemed beszél,
Lelked szárnyal, szíved virul, s vágyad életre kél.
A dobogón, azon a csöppnyi deszka darabon,
Milliónyi magyar feszít veled, ezen a napon.
Büszkeség jár a tekintetek izgatott sugarában,
S dicsőség táblán a neved, magyarok honában!
S elszabadult érzelmem arcomról sután letörlöm,
Rád nézek, súgom az ünneplő tömegből: Köszönöm!