|
Jobboda a borult tájról
Borul az ég, csak nehogy alatta legyek
Ha eldől, mert kilapítanak az óriás fellegek!
A birkajoker nézi, hogy loveász négyzetes ostorát
Csak úgy átadásból sakkoztatja,
De megriad az apró csikk-ó s nyihogva
Elszeletel, de itt hagyja izzadság szagát.
Öreg ráncfű sárgul, irigyli a fecskét
Ki égből néz a vidékre,
Míg Ő eteti a kecskét,
Kinek farából ürül éke.
A nem okos kos kóstolgat engem
Csigaszarvát nekem szegi,
S nem volt mit tennem,
Fejen vágom úgy, hogy megemlegeti!
Beee vertem a fejét lett rajta púp
S eltámolygott könnyedén,
De felrázta a gyanút,
Talán be van füvezve e birkalegény?
A loveász ugratja a lovát,
Hogy jön mindjárt a farkas,
De az nem hiszi a szavát,
Halja, hogy csak Barkas.
Így telik az idő, de mikor lesz tele?
Hülye egy kérdés, mint fen-e a fene?
Itt a vége fogd két kézre,
S dobd el jó messzire,
Mert ki ezt írta ugyan csak birka,
Vagy csak az esőtől el ment az esze?
A bor You, ezt tudja minden borjú,
Kár, hogy mi nem iszunk, nyekergi a varjú.
*
Nos, igen ez egy elvont összevissza firka, mosoly csalogatás céljából.
Senki ne vegye /még ha van is pénze/ komolyan!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
