Szerelem, ugyan mit jelent e bűvös szó?

Mi ez a boldogság fájáról lehulló, csodás ízű dió.

De mégis mit rejt a hol édes, hol keserű fogalom

Hányszor hallottam ajkadról s én eltűnődtem szavadon.

A szabadság könnyű madárdalát juttatja eszembe,

De ez fogalom nem virág, hogy tegyem kezedbe?

Valami részeg könnyedséget, vidám nevetést ad át

Lepelként takarva a rosszat, s minden emberi hibát.

Hallom néha, mint átkot ki bukdácsolva égre tör

S látom kínzópad arcát, ahogy jeges vízével gyötör.

Hát lehet egyszerre tündér és szaggató fogú hurrikán

Pusztító galóca és illatoktól mosolygó alma a fán?

Mi lenne e romlott földi világgal, ha nem lenne szerelem

S komor napokon nem pihenhetnék puha szíveden?

Mihez hasonlítsam, hisz a föld és az ég nem teremtett még

Ilyen millió arcot ölelő csodás, szikrázó szelencét.

Hogy melyik arca a tiéd, azt sajnos nem te döntöd el

Mert szíved csalogánya vágyaid hangján hiába énekel,

Ha kőfalaknak ütköznek a csodaszép szerelmes dallamok

Viszonzásra nem találnak a forró vágyak és a sóhajok.

Ha egy szép nap elér hozzád, megérint fénylő ragyogása

Őrizd vigyázz rá, mint egy törékeny kicsiny madárra!

Ha túl erősen szorítod az lesz szomorú halála

Ha gyengén, elrepül, fájdalom marad majd utána.