|
Az utolsó órában
Volt idő,
Mikor zord szelével
Az élet cibálta lelkem,
De mentem,
Gyűrött, kopott hitemmel,
Lettem kemény szikla, kő.
Volt pillanat,
Mikor sötét éjbe zuhant
Delelő napom,
De világított múltból csillagom
S szólt, mint halk lant,
Reményem megmaradt.
Lesz óra,
Mely az alkonyból estbe vált,
S nem tudom,
Súlyát majd hogy bírom,
Ha szívem létemért hiába kalapált
S arcom vált, hóra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
