Közel jött nagyon már égető érintését vágytam,

De tovazúgott, csak eltűnő fényhaját láttam…

..Sápadt fényű remény körül kering

Szívem, a magányos lüktető bolygó,

Kihűlt tátongó mély kráter sebek

Rajta, dermesztő szél, zuhogó hó.

Belül a múlt forr, morajlik s remeg,

Lelkem feszül létem nyugtalan magmája,

Kitörni készül, s fájdalmas robajjal reped

A szívem, semmibe fröccsen vöröslő lávája.

..S ha a ragyogó fényhajú üstökös majd visszatér,

Már nélkülem fogadja a rohanó idő s a táguló tér…..