|
Soha
Soha, soha sem lépnek a fák,
Lehet vihar, perzselhet a Nap,
A fényt visszaverik, a vizet isszák,
Míg élnek küzdenek, s kitartanak.
Van úgy, hogy gyökerük kiázik
Szinte már dőlnek a semmibe,
Fejük felett villám cikázik,
De kinek meg marad hite,
Az egy porszemen állva,
Esőben, a Nap sugarába,
Égjen a villámok tüze,
Az él, s nem sodorja el, az idő vize
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
