|
Fejfa előtt
Elszáradt virágcsokor holt szirma hull
Lassú pörgéssel egy fejfa árnyékába,
Nézem szomorún, s lelkembe szúr
Édesapám oly sajgó, fájó hiánya.
Kővázába friss virágot,
Fejfa tövébe koszorút teszek,
Lelkembe mély, égő sebet vágott
A tudat, hogy míg élek már árva leszek.
Régi képeket újra festi az emlékezés
S bár a színek már tompák,
De örök bennük a szeretet érzés
A múló évek hiába mossák.
Ujjam hegye búcsúzón a hideg kőhöz ér
Lassú, halk léptekkel elindulok,
Arcomba simít a langyos nyári szél,
S kiszáradnak az apró, sós patakok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
