Hangulatok 3.
2012.11.29. 21:24
Hangulatok 3.
Érkezik, mint hajnal a tengeren,
ki aranyló bíbort fest
a csillogó vadvízen,
így jön ő, és oszlik bennem a sötét,
mikor végig simítja tekintetem,
íves szemöldökét.
Nevet, ajka rózsaszirom
hangját nem kortyolom, mohón iszom,
mint kolibri madárka,
kinek szívem a szárnya,
mert oly bőszen verdes,
mint aki… halálos szerelmes.
Rám néz, igézőn tekint
pillája lágyan kecsesen legyint,
bámulom, nem rebben szemem
az örök ölemben ül, ezt képzelem.
Szinte ráolvad pillantásom,
szeme szép tüzét egyre csak csodálom.
Búcsúzik, széttörik a kedvem
foszlik a szép szivárvány
az érinthetetlen,
távolodó alakját
könnyes szemem issza,
mikor az alkonyba tűnik
a gyönyörű optimista.
|