Oslóban
2012.11.27. 17:10
Oslóban
Fehér jég a hó
rajta két kopott cipő,
s bennük állok én,
a fagyon kékülő.
Fjordok otthona
kék szemű oroszlánt
rejteget,
vadászni indulok,
szívem rengeti ingemet.
A hideg szelet csúfolja
leheletem,
s ha a karmoló oroszlánt
meglelem,
a szél mehet
s én a kacér szemek alatt
az ajkakat perzselem.
Darabokra eső fellegek
között a tájra veti
sugarát a nap,
s látom ahogy a tengeren
egy hullám is a fénybe harap.
Norvég mosoly oson
s hála ül ölén,
előttem tenger, fenn a Nap
mégis rád vágytam én.
Te északnak repülve
én dél felé kihűlve,
érted verdes megmaradt fél szívem,
a fele nálad, lelkemben rianás,
szakadok, török érted, igen.
Pár óra volt csak
míg szemem tükrében
nézted magad,
s újra hónapok vesznek oda,
a boldogság már megint kitagad.
De nem őrlődöm
szívemben viszem e csöpp nyarat,
ami itt a fehér jégen perzselt,
de lelkem sajog, ahogy a gép
a fjordoktól elragad.
|