Ringasd Istenem!
A sors könyvében egy hófehér lapon
Elkezdtek írni egy életet,
De az égi, meg nem értett hatalom
Intett, s vége lett.
Most ezernyi arc könnybe lábadt szemmel
Néz az égre fel,
„Miért csak négy, tovaröppenő évet érdemel?”
De csend, senki nem felel.
Gyertya ég lelkemben, teste keserűség,
Fájdalom a lángja,
Fejemben szó visszhangzik: Szörnyűség!
Nézek az éjszakába.
Kislányom pihen, az álmok országát járja,
Nézem, remeg a szívem,
Ma este hófehér felhő kis Rebeka ágya,
Ringasd, s vigyázd, Istenem!
|