Fejfa előtt
Elszáradt virágcsokor holt szirma hull Lassú pörgéssel egy fejfa árnyékába, Nézem szomorún, s lelkembe szúr Édesapám oly sajgó, fájó hiánya. Kővázába friss virágot, Fejfa tövébe koszorút teszek, Lelkembe mély, égő sebet vágott A tudat, hogy míg élek már árva leszek. Régi képeket újra festi az emlékezés S bár a színek már tompák, De örök bennük a szeretet érzés A múló évek hiába mossák. Ujjam hegye búcsúzón a hideg kőhöz ér Lassú, halk léptekkel elindulok, Arcomba simít a langyos nyári szél, S kiszáradnak az apró, sós patakok.
|