Az utolsó perc
Emlékek kútjába gondolatom zuhan Akár gémeskútba a mohás faveder, A múlt vizébe ér s tompán csobban Hullámot kelt s egy régi érzést emel.
Fakó elmosott érzés kúszik egyre fel Az idő évtéglákkal kirakott fala mentén, Mire a kávára ér már epedő lélekkel, S remegő szívvel mohón kortyolom én.
De más már az érzés mi tíz éve volt, Mikor rigó dalolt a napsütötte fán, ˝Holnap várlak!˝ búcsúzon így szólt, De az árvaság fogadott, nem Édesapám.
|